Mindenki szerint más a jó palacsinta, más a jó palacsintatészta. Valaki olyan vékonyan szereti, hogy szinte átlátni rajta, más meg a vastagra esküszik. Páran állítják, hogy csak akkor lesz jó, ha szóda van benne. Vagy éppenséggel sör. Meg hogy nem jó ám a sima búzaliszt, legalább a fele legyen rétesliszt! Csak akkor az igazi, ha kicsit hagyjuk a tésztát állni. Vagy pont ellenkezőleg, minél hamarabb kerüljön a serpenyőbe!

Én mindenesetre maradok a családi receptnél, eddig ez a kedvencem. :)

7 darab hozzávaló van, ezeket a Mix-Fix nevű csodában rázzuk össze, ennek hiányában valami tálkában villával vagy jobb esetben haberővel keverhetjük. Nah, ez itt a reklám helye.

Az alap a tej és a víz, fele-fele arányban, összesen 3 dl. Hogy ezt hogy lehet megjegyezni? A Mix-Fix 5 dl, azt tudom, h kb félig kell tenni. És innen már emlékszem is.

Következő hozzávaló. Cukor, só minden kajába kell, rakjunk ebbe is. Só mindig mindenhová egy csipetnyi kell, ez könnyű. Az olajhoz majd teáskanál kell, innen beugrik, hogy cukorból egy teáskanálnyi kell. És már emlékszem is, hogy olaj is kell ám a tésztába! Pontosan egy teáskanálnyi. Ha már amúgy is az olajjal szórakozom, akkor egy kávéspohárba öntök is egy keveset, majd jól jön a sütéshez.

Nah, ez eddig öt hozzávaló, már csak kettőnek kell eszembe jutnia... Tojás, hát persze. Kereken egy darab. Aztán már csak liszt kell. Ha hét a hozzávaló, akkor hét evőkanál a liszt. Egyszerű, mint az egyszeregy.

Összerázzuk, és már süthetjük is. De a rázás sem csak úgy hűbelebalázs módjára ám! Néha levegőztetni kell rázás közben. Mennyi mindenre oda kell figyelni...

A palacsintasütőbe 2 teáskanál olajat teszek, amikor már elég forró, akkor mehet bele a tészta. És nem szabad elfelejteni minden palacsinta előtt 1-1 újabb kanálnyi olajat adagolni.

Sütés közben néha megrázzuk, ha már mozog, akkor megfordítjuk, a másik oldalát is megsütjük. Ha nem akar megmozdulni, akkor egy spatulával vagy egyéb célszerszámmal alányúlhatunk.

Az első palacsinta általában nem sikerül. Ez valami törvényszerűség. Newton 0. törvénye. Vagy ilyesmi. Csak tegyük félre, cukrozzuk meg, és amíg a többi sül szépen megeszegethetjük.

Amúgy nagyon büszke vagyok magamra, mert profi vagyok a palacsintadobálásban. Csak feldobom és megfordítom. Jó kis mutatvány.

A kedvenc palacsintám a cukros-kakaós. Régen szerettem még a kakaós-cukrosat is, de valamiért leszoktam már róla. És ha valaki azt mondja, hogy a kakaós-cukros meg a cukros-kakaós az ugyanaz, annak nincs igaza! Life hack: a kakaót meg a cukrot elég csak középre egy csíkba szórni a palacsintára, így könnyebb feltekerni, és mindenhová jut belőle. Science bitch!

Másik kedvenc a lekváros. Bármilyen házi lekvárral jó, de legjobb ha barackos. Vagy ha epres. De a legeslegjobb, és erre sajnos csak nemrégiben jöttem rá: a lekváros-kakaós.

Tehát mégegyszer, mi kell a jó palacsintába: 1,5 dl víz, 1,5 dl tej, 1 csipet só, 1 teáskanál cukor, 1 teáskanál olaj, 1 tojás, 7 evőkanál liszt. Jah, és ha valakit esetleg érdekel: palacsintasütőtől függően 6-8 palacsinta lesz ebből az adagból.