...jah, nem...

Nem, sajnos nem tudok főzni. Ha eléggé koncentrálok, akkor nagyon ügyesen le tudok égetni akár egy lábasnyi vizet is. Akkor meg minek is indítok főzős blogot? Jó kérdés... :)

Eddig soha nem voltam rákényszerítve, hogy belépjek a konyhába. Hétvégente édesanyám főz rám, a maradékból meg elvagyok egész héten. Ha mégsem, akkor meg megyek a menzára. Vagy veszek egy tábla csokit, és azzal túlélek. Vagy egyszerűen csak éhezem...

Vajaskenyérben egész jó vagyok mondjuk. Feltéve, hogy szeletelt kenyeret veszek, vagy van, aki felszelje nekem. Az egyetlen dolog, amit tényleg meg tudok csinálni, az a palacsinta. Álmomból felébresztve is tudom a receptet. Csak legyen meg a szokásos palacsintasütőm, meg legyen sok-sok energiám.

Komolyan mondom, elképesztő mennyire nem vagyok otthon a konyhában. Aztán valamilyen csoda folytán nyáron elkezdtem érdeklődni a konyhaművészetek iránt. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy kiválasztok egy receptet, és végignézem, ahogy anyukám megfőzi.

De most elkerültem messzire otthonról, messzire mindentől. Eleinte élveztem a "szendvics+csoki" életmódot, de aztán egyre többre és többre vágytam.